Sziasztok!
A napokban töltöttem be a 24. életévem, és arra gondoltam, hogy megosztom veletek, mennyi mindent tanultam ezidő alatt az életről. Persze nagyon sok mindent kell még tanulnom, de úgy érzem, hogy most már kezdek elég érett lenni az életre. A 24 pont mindenféle jelentőség nélküli sorrendben van, ahogy éppen eszembe jutott.
Ez a poszt kb 20 perc alatt olvasható el, ezért arra jutottam, hogy egy gyors összegzést végzek itt a poszt elején, ha nem szeretnél ennyi időt tölteni olvasással.
1. Néha el kell engedni a dolgokat...
2. Elég vagy úgy, ahogy vagy...
3. Folyamatosan dolgozz azon, hogy jobb ember légy!
4. Egy kis kedvesség messzire vihet.
5. Néha jobb hallgatni...
6. Minden egyes ember tud valami újat mondani.
7. Nem muszáj egyetértenünk mindenki véleményével, de muszáj tisztelnünk azt
8. Az egészségünk a legfontosabb.
9. Az emberek tojnak a fejünkre.
10. Meg kell tanulnunk a saját társaságunkat élvezni.
11. Kell, hogy legyen egy "Happy Place-ünk"!
12. Attól, mert egyhelyben vagyunk, még nem jelenti azt, hogy nem haladunk előre.
13. Higyj magadban!
14. Minden okkal történik.
15. Néha oké nemet mondani.
16. Túl kedvesnek lenni nem mindig kifizetődő.
17. Ne ítélj meg egy nemzetet egy ember alapján.
18. Minden ország hozzánk ad valamit.
19. A rossz dolgokat is értékelnünk kell.
20. Az egyetlen ember, akivel "versenyzel" az életben, te magad vagy!
21. Nagyon nehéz egy jó szokást kialakítani és egy rosszat megtörni.
22. A "jelek" nem léteznek.
23. Ne azért segíts, hogy majd viszonozzák.
24. A család nem prioritás.
Személyes történetekért olvass tovább!
1. Néha el kell engedni a dolgokat...
Hajlamos vagyok túlgondolni a dolgokat és mindig azon filózok, hogy hogyan tovább, mi a következő lépés. Életem során viszont megtanultam, hogy a dolgok történnek szépen sorban, ahogy azoknak meg kell történniük, és néha egy kicsit el kell engednünk az aggódásunkat a jövőnkkel kapcsolatban.
2. Elég vagy úgy, ahogy vagy...
Ez egy érzékeny téma nálam, az önelfogadással sokat harcolok a mai napig, viszont azt már megtanultam, hogy ahogy éppen vagyok - ahogy kinézek, ahogy beszélek, ahogy viselkedek másokkal - elég ahhoz, hogy boldogan éljem a mindennapjaim. Sokszor volt, hogy egyes szituációkban lebeszéltem magam a dolgokról, mert nem hittem el, hogy elég vagyok. Szerencsére ez mára már elmúlt, de attól még folyamatosan dolgozom azon, hogy jobb ember legyek, ami a hármas ponthoz vezet...
3. Folyamatosan dolgozz azon, hogy jobb ember légy!
Nyilván vannak kisebb-nagyobb, rövidebb-hosszabb távú céljaim, de az egyik legfontosabb dolog az életemben, hogy minden egyes nap dolgozzak azon, hogy jobb ember legyek. Annyi rossz dolog van az életben, és én nem akarok egy lenni közülük. Fontos, hogy kedves legyek, haladjak mindig egy kicsit előre és nyugodtan tudjak lefeküdni éjszaka. Szerintem sokkal élhetőbb lenne ez a világ, ha mindenki elkezdene kicsit magába nézni, hogy ő mit tudna változtatni, ahelyett, hogy mindig csak ujjal mutogatunk a másikra.
4. Egy kis kedvesség messzire vihet.
A 16-os pontban kifejtem, hogy miért nem jó túl kedvesnek lennünk, viszont az az egy biztos, hogy egy igen egyszerű és alap dologgal elég sokáig eljuthatunk. Hatalmas dolgokat érhetünk el csupán egy ilyen apró dologgal. Csak egy gyors példa az életemből. 2016 októberében Szolnokon dolgoztam a DM-ben csupán két hónapot, mert arra gyűjtöttem, hogy ki tudjak végre költözni Angliába. Egyik nap az egyik vásárló odajött hozzám segítséget kérni, és természetesen kedves voltam a munkámból kifolyólag, de nem volt megerőltető kedvesnek lennem vele, mivel alapból mindenkihez így viszonyulok. Egy teljes órán át beszélgettünk, mert nagyon szimpatikusak voltunk egymásnak. Kiderült, hogy ez a lány Manchesterben lakik és tanul. Kontaktot cseréltünk. Nem sokkal ezután kiköltöztem Angliába és rá kb 4 hónapra ez a lány lakótársat keresett maga mellé. Egy szempillantásnyi idő alatt igent mondtam neki a kérdésére, hogy nem költöznék e hozzá, és a következő hónapban már Manchesterben is voltam. Életem következő két évét ott töltöttem és nagyon szerettem. Tanulság. Légy kedves, mert sosem tudhatod, hogy ki fogja úgy alakítani az életedet, ahogy azt el sem tudnád most képzelni.
5. Néha jobb hallgatni...
A tréningről hazafelé a vonaton beszélgettem az egyik EVS-szes lánnyal, aki Grúziából származik. Az egy órás út alatt mesélt a 2008-as háborúról, amit az oroszok kezdeményeztek velük szemben. Elmesélte, hogy ő gyerekként hogy élte meg a háborút attól a pillanattól kezdve, hogy meglátták a tévében, hogy az oroszok háborút indítottak ellenük, azon keresztül, hogy hogyan menekültek a fővárosba, egészen addig, hogy mit éltek át a szülei, amikor nem tudták kontaktolni őt, hogy él-e vagy hal-e. Elmenekülésüket követően 20 perc múlva már a földig volt rombolva az épület, amiben laktak. Életem legmegrázóbb egy órája volt azt hallgatni, hogy milyen borzasztó dolgokon ment keresztül gyerekkorában. Nagyon sok dolgot tanultam meg ez idő alatt, az egyik az volt, hogy az életet csak úgy elszórakozzuk sokszor és teljesen természetesnek vesszük, de lehet, hogy egy pillanatban történik valami, és már nem is lézetünk tovább. Tudom, hogy keményen hangzik, de ez a valóság. Mindenkinek van egy története, és mindből tanulhatunk valamit, ha hajlandóak vagyunk meghallgatni azt.
6. Minden egyes ember tud valami újat mondani.
Nem titkolom, hogy szeretem az önfejlesztős dolgokat, és folyamatosan dolgozom azon, hogy miként tudnám kihozni magamból a maximumot minden téren. A mai világban viszont már annyi minden ki van mondva a videókban, le van írva könyvekben és meg van csinálva, hogy el jött az életemben az a pont, amikor arra gondoltam "Hmm... Már ezt is hallottam. Nem tud már senki semmi újat mondani." És ekkor történt meg velem, hogy egy új ember lépett az életembe, és a beszélgetés során egy olyan szempontot osztott meg velem, amit még korábban nem hallottam. Aztán találkoztam és beszélgettem még egy emberrel, és ő is mondott valami újat. Az emberek sokkal bölcsebbek, mint azt hinnénk. Éppen ezért szeretek beszélgetni mindenféle emberrel. Sosem tudhatom, hogy mikor ki mit fog mondani, ami megváltoztatja az életem... csak úgy, mint például az 5-ös pontban említettem.
7. Nem muszáj egyetértenünk mindenki véleményével, de muszáj tisztelnünk azt
Az EVS-szes tréningre nagyon sok országból érkeztek, és egy egész hetet velük kellett töltenünk. Ilyen sok idő alatt történtek dolgok, és emberkék mondtak vagy csináltak dolgokat, amivel nem feltétlen értettem egyet, de rá kellett jönnöm, hogy csak azért, mert nem értek velük egyet, még tisztelnem kell az ő véleményüket. Sosem tudhatjuk, hogy milyen háttérből jöttek, miken mentek keresztül, milyen normák között nőttek fel, éppen ezért sokkal könnyebb lesz az életünk, ha szimplán csak tiszteljük a másik véleményét és mindenki békében él a másik mellett.
8. Az egészségünk a legfontosabb.
Muszáj azt realizálnunk, hogy nem azért edzünk és eszünk egészségesen, mert utáljuk a testünket, hanem azért, mert szeretjük. Elég sok időbe telt, mire ez a dolog eljutott az agyamig, de azóta sokkal könnyebb az életem. Nagyon sok dolgot megtesz értünk a szervezetünk és a testünk, hogy folyamatosan tudjunk haladni a mindennapjainkkal. Ha folyamatosan egészségtelen dolgokkal tömjük, ne várjuk el, hogy mindig 100%-osan teljesítsen. Nekünk is segíteni kell, hogy együtt minél tovább tudjuk tenni a dolgunkat egészségesen.
9. Az emberek tojnak a fejünkre.
Társadalmunk egyik legnagyobb problémája véleményem szerint, hogy túl sokat adunk más véleményére és aggódunk azon, hogy más mit gondol rólunk. A valóság viszont az, hogy sokkal kevesebbet gondolnak ránk az emberek, mint ahogy azt mi hinnénk, és sokszor egyes dolgokat azért nem merünk megcsinálni, mert hogy az XY mit gondol majd rólunk. Az, hogy mit gondol rólunk, az ő dolga. Ez nem jelenti azt, hogy nem csinálhatjuk azt, amit akarunk. Mindenkinek megvan a saját dolga, amivel foglalkozik. Akinek meg annyi ideje van, hogy a mi dolgainkkal foglalkozzon, szimplán nem olyan ember, akinek a véleményére akár egy kicsit is adni akarunk. Időbe telt elengednem ezt a dolgot, de mióta nem érdekel, hogy mások mit gondolnak rólam, sokkal felszabultabban sétálok az utcán is. Nem vicc. Nagyon durva hatást érhetünk el, ha végre rájövünk, hogy az emberek igazából nem annyit foglalkoznak velünk, mint amennyit mi képzelünk.
10. Meg kell tanulnunk a saját társaságunkat élvezni.
Az életben nagyon nagyon sok olyan alkalom lesz, amikor egyedül leszünk. Nem feltétlen teljesen egyedül, természetesen körbevesznek a szomszédok meg úgy általában az emberek. Persze ott vannak az emberek, mégis egyedül vagy és úgy is érzed magad. Ez teljesen rendben van. Nem tartom magam egoistának vagy ilyenek, de biztosan állíthatom, hogy én vagyok saját magam legjobb barátja. Vannak legjobb barátaim, de én vagyok az a személy, akivel napi 24 órát töltök életem végéig. Nincs akár egy perc sem, amikor azt mondhatom, hogy "Elegem van magamból, kell egy kis távolság tőlem". Ha viszont már úgysincs választásunk és magunkkal ragadtunk életünk végéig, legalább jó társaságok legyünk. Ez is egy olyan dolog volt, amin elég régóta dolgoztam, és szerencsére mára már teljesen élvezem saját társaságom. Viccesen hangozhat, de amikor egyedül vagyok, van, hogy csak úgy poénkodok fel-alá, és saját magamon röhögök, meg táncolgatok össze-vissza. Csak azért, mert egyedül vagyok, nem jelenti azt, hogy unatkoznom kell és szomorúnak kell lennem.
11. Kell, hogy legyen egy "Happy Place-ünk"!
A Happy Place szó szerint Boldog Hely-et jelent. A helyzet az, hogy nagyon sok rossz dolog történik velünk életünk során. Persze én egy pozitív ember vagyok és szeretem azt hinni, hogy a pohár félig tele van, mégis használom a szemem és látom, hogy mennyi rossz dolog is történik velünk. Ilyen esetekben muszáj, hogy elmeneküljünk a Happy Place-ünkre, ahol kicsit kikapcsolhatunk és nem aggódunk a dolgokon, amik éppen történnek velünk. Nem titok, hogy az én Happy Place-em a BTS. Bármikor rossz kedvem van, vagy csak hitem vesztem az emberiségben, BTS-t nézek, hallgatok és teljesen megfeledkezek mindenkiről és mindenről. Ők olyan boldogságot hoznak az életembe egy szempillantás alatt, amit semmi és senki nem tud nekem megadni. Azt javaslom neked is, hogy keress valamit, amit nagyon szeretsz csinálni és ami azonnal mosolyt csal az arcodra. Lehet ez horgászat, futás, írás, olvasás, zenehallgatás vagy akár csak egy forró fürdő. Bármi lehet a Happy Place-ed! Találd meg és használd bármikor, amikor rossz kedved van, nagyon sokat fog segíteni életed során!
12. Attól, mert egyhelyben vagyunk, még nem jelenti azt, hogy nem haladunk előre.
Sokszor van, hogy azt érzem, nem haladok előre, mert nem olyan nagy változások sora következik be napról napra. Ennek ellenére viszont haladok, csupán apró dolgokat csinálok naponta, amiknek majd csak később fog eljönni a hatása. Ilyen például, ha egy nyelvet tanulunk, vagy edzünk. Két hónapja minden nap edzünk, de még mindig nem látszik a differencia az előtte-utána képeken. Ne aggódjunk túl sokat. Csak folytassuk azt, amit csinálunk, és higyjük el, hogy egy nap eljutunk oda, ahová igyekszünk. Ebből következik a 13-mas pont.
13. Higyj magadban!
Az életben elég sokszor lesznek olyan szituációk, amikor a világon senki nem fog benned hinni, hogy jó döntést hozol, a jó utat vagy épp a jó munkahelyet választod. Ne hagyd, hogy bárki befolyásoljon a döntésedben. Ha te hiszel magadban, hogy ez az a dolog, amit csinálnod kell, ez az a döntés, amit meg kell hoznod, akkor csak előre. Lehet, hogy később kiderül, hogy rossz döntést hoztál, de ebben az esetben csak gondolj arra, hogy ebből is tanultál valamit, és minden okkal történik...
14. Minden okkal történik.
Ez az a dolog, amit folyamatosan mondogatok magamnak, bármi olyan dolog történik, amit abban a pillanatban rossznak élek meg. Például anno júniusban szerettem volna BTS koncertjegyet venni, hogy végre beteljesüljön egy álmom és lássam a fiúkat élőben. A jegyek egy perc alatt elkeltek és sajnos nem tudtam venni. Sírtam. Nem fogok hazudni. Nagyon sírtam. Ha te magad is szereted a BTS-t, akkor megérted, hogy min mentem keresztül. 10 perc zokogás után felálltam, bementem a szobámba, ahol a srácok képei vannak és azt mondtam nekik
"Nem baj, minden okkal történik. Valamiért most még nem kell veletek találkoznom. Minden rendben."
És egy mosolyt erőltettem az arcomra. Őszintén szólva, még én magam sem hittem benne, de működött. Ez az egy mondat segített, hogy túljussak a napomon, mert dolgoznom kellett menni, és vagy 6 embert megmasszírozni. Mondanom sem kell, hogy egyike a legrosszabb napjaimnak, de akkor is túljutottam rajta és sikerült akkor erőt merítenem ebből a gondolatból. Később rá egy fél évre kiderült, hogy a koncert október 9-én lett volna, nekem pedig október másodikán kellett kiköltöznöm Finnországba, ami azt jelenti, hogy úgy nem tudtam volna menni a koncertre, hogy ott van a jegy a kezemben. Azt gondolom, hogy az sokkal nagyobb fájdalom lett volna számomra. Szóval minden okkal történik. Csak emlékezz erre, amikor valami rossz történik.
15. Néha oké nemet mondani.
Ez az a dolog, amit csak mostanában tanultam meg és még mindig dolgozom a tökéletesítésén. Az ember természeténél fogva szeret mások kedvében járni, és néha hajlamosak vagyunk olyan dolgokat is megtenni, amiket amúgy nem akarunk, de megtesszük csak azért, hogy jó legyen a másiknak, illetve félünk, hogy a másik majd megharagszik. Ha valamit nem akarsz megcsinálni, csak mond "Ne haragudj, de nem érzem kényelmesnek ezt a szituációt." Meglepődnénk, hogy az emberek mennyire megértőek is tudnak lenni. Ha valamit nagyon nem akarsz megtenni, ne tedd.
16. Túl kedvesnek lenni nem mindig kifizetődő.
Nehéz ezt beismernem, de így van. Saját hibámból tanulva már nem vagyok az a túl kedves ember mindenkivel. Volt idő, amikor annyira kedves voltam és segíteni akartam valakin, hogy az már teljes naivitásba hajlott át. Nem jöttem ki jól a dologból, sem anyagilag, sem érzelmileg. Persze figyelmeztettek, de egyszerűen, csak segíteni akartam ezen az illetőn. Nem realizáltam, hogy ő hamar észrevette, hogy mi történik, és ott használt ki, ahol tudott. Megtanultam a leckém. Ez egy lengyel fiú volt, ami a következő pontomhoz vezet...
17. Ne ítélj meg egy nemzetet egy ember alapján.
Mondanom sem kell, hogy megvolt a véleményem a lengyel fiúkról. Nem mondom, hogy minden lengyelről, mert voltak lengyen lány ismerőseim, akik tök jó fejek voltak. A lengyel srácoktól viszont tartottam egy kicsit. Később aztán itt Finnországban találkoztam egy lengyel fiú EVS-szes önkéntessel, aki teljesen elvarázsolt, amikor beszélgettünk. A személyisége elképesztően nyitott. Nem foglalkozik az emberek véleményével, ha valaki valami rosszat gondol vagy mond róla, nyitott mindenki felé, bátor, nem fél egyedül utazni a világban, érett, és vicces is. Már csaknem lehetetlen, hogy ilyen fiúba botlik az ember. Mondanom sem kell, hogy azóta is barátok vagyunk és ő segített nekem megtanulni, hogy csak azért, mert az egyik ember ilyen, nem jelenti azt, hogy abban a nemzetben mindenki olyan.
18. Minden ország hozzánk ad valamit.
Elég sok országban jártam már. Persze nem mindegyikben éltem, de érdekes volt megfigyelnem, hogy mennyire változtat meg minden egyes ország, ahol eddig laktam vagy jártam. Itt Finnországban például az emberek nagyon pontosak, ami észrevétlenül engem is átformált egy pontos emberré. Minden országnak megvannak a normái és hajlamosak vagyunk adaptálni a szokásokat. Arra viszont figyeljünk, hogy a jókat vegyük fel.
19. A rossz dolgokat is értékelnünk kell.
Egyetlen ok van emögött csupán: a jó dolgok nem tűnnének olyan jónak, ha nem tudnánk, hogy milyen a rossz.
20. Az egyetlen ember, akivel "versenyzel" az életben, te magad vagy!
A másik nagy népbetegség az önmagunk másokhoz való hasonlítgatása. Nem egyszerű, de le kell róla szoknunk, és csak azt kell néznünk, hogy a tegnapi önmagunkhoz képest fejlődtünk-e. A többi csak önképzavarhoz és bizonyítási kényszerhez vezet. Nincs ilyenekre szükségünk. Próbáljuk meg megőrizni az ép eszünket. Fejezzük be a másokhoz való hasonlítgatásokat.
21. Nagyon nehéz egy jó szokást kialakítani és egy rosszat megtörni.
Az életünk határozottan egyszerűbb lenne, ha a jó szokásokat csak úgy egyik napról a másikra elsajátítanánk, a rosszakról pedig ugyanilyen könnyen le is tudnánk szokni. Őszinte leszek. Én is küszködöm ezzel minden egyes nap. Elég csak a blogolásra gondolni. Kihagytam egy teljes hónapot, mert egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy bármiről is írjak. Meg kell tanulnom kialakítani valamiféle szokást azzal kapcsolatban, hogy rendszeresebben tudjak posztolni. Ezt két okból mondtam el. 1. Lehet, hogy egy újabb hónapig nem fogok semmit posztolni, mert még mindig azon igyekszem, hogy egy szokást kialakítsak. És 2. Nincs ezzel semmi baj! Szeretném, ha tudnád, hogy mindenkinek vannak dolgok, amik könnyebben mennek és amik nehezebben. Minden rendben van ezzel! Igyekezzünk jó szokások kialakítására törekedni, de nem kell olyan keménynek lenni magunkkal szemben, ha már hosszú ideje próbálkozunk. Ha eléggé akarjuk, akkor el fogunk jutni oda, ahova szeretnénk. Lehet, hogy lassabban, de el fogunk.
22. A "jelek" nem léteznek.
Nos, szerelmi életemről túl sokat nem szeretnék beszélni - főleg azért, mert nincsen-, egy valamit viszont megtanultam. Olyan, hogy "jeleket adott" szimplán nem létezik pasikat illetően. Meg sem tudnám számolni, hogy hányszor volt velem, hogy egy fiú annyira tetszett, hogy minden egyes kedves gesztusba, amit felém tett, belemagyaráztam valami olyan dolgot, ami nem is volt ott. Például "ÚRISTEN, ADOTT NEKEM EGY POHÁR VIZET". Igen, mert reggel 5 volt, és az első dolog, amit csinálni kell felkelés után a hidratálásról való gondoskodás, és ezt sportoló lévén nyilván tudja. (Teljesen nem tapasztalatból beszélek...) Meg kell tanulnunk a dolgokat úgy látnunk, ahogy azok vannak, és nem belemagyarázni mindenfélét. Higyj nekem ebben. Nagyon sok tapasztalatom van (sajnos) ebben. Ha tetszel valakinek, akkor el fog hívni vagy egyértelműen fog közeledni hozzád. Mihamarabb elfogadjuk ezt, annál több fejfájástól és kombinálásoktól kíméljük meg magunkat.
23. Ne azért segíts, hogy majd viszonozzák.
Anno még mikor Manchesterben laktam, megtanultam ezt a hatalmas igazságot, és életet megváltoztató momentum volt. Egyik nap el kellett mennem a fogorvoshoz. Tudni kell rólam, hogy sokat járok a fogászatra gyerekkoromtól kezdve, úgyhogy semmiféle félelem nincs bennem a fogorvosok felé. Ezen a bizonyos napon viszont olyan nyomottnak éreztem magam, nem is voltam túl jó hangulatban, ezért megkértem egy barátomat, hogy jöjjön el velem. Ő nemet mondott. Először igent erőltetett ki magából, de mikor mondtam neki, hogy nem erőszakolom rá, ha jön jön, ha nem nem, akkor elkezdett az arca megváltozni és olyan képett vágott, mint akinek a fogát húzzák. Mondtam neki, hogy nem probléma, elmegyek egyedül, ne aggódjon. Természetesen rossz érzés volt bennem vele kapcsolatban, mert olyan gondolatok kezdtek a fejembe előjönni, mint például "Pedig én mennyit segítettem neki anno ezt meg ezt elintézni" vagy "A múltkor én is elkísértem őt arra a helyre, nem igaz, hogy nem tudja ő is megtenni értem ugyanezt". És ekkor nyakon csíptem magam. "Azért segítettem én neki anno elintézni azt a dolgot, hogy majd egyszer viszonozza a segítséget?". "Azért kísértem én el őt múltkor arra a helyre, hogy utána majd a fejéhez vághassam, ha én akarom valahova elhívni?". Nyilván nem. Azért segítettem neki anno, mert azt éreztem helyesnek. Jobban éreztem magam tudván, hogy kisegítettem valakit egy bizonyos szituációban. Vegyük észre, hogy önzetlenül kell, hogy segítsünk embereknek, és nem azért, hogy majd egyszer viszonozzák. Lehet, hogy az életben sose fogja az a személy viszonozni azt a sok jót, amit én anno érte tettem, de attól még bízok abban, hogy más formában egyszer majd visszakapom a jóságom.
24. A család nem prioritás.
Ez sokaknál kicsaphatja a biztosítékot. Megértem. Az én tapasztalatom viszont az, hogy túl sok rossz dolgot teszünk vagy viselünk el mondván "a családért teszem", "családtag, neki el kell nézni", "nem akarom, de a család ezt akarja". Bullshit! Csak azért, mert valakin a "család" matrica van, nem jelenti azt, hogy el kell viselnünk a rossz dolgokat is. Az én véleményem az, hogy ebben a világban nagyon nehéz megőrizni az ép eszünket! Ha valaki folyamatosan negatív, rossz befolyással van ránk vagy bántalmaz minket akár fizikailag, akár mentálisan, meg kell vele szakítani a kapcsolatot. Tudom, hogy keményen hangzik, de nem én választottam, hogy melyik családba szülessek. Ha rossz emberek vannak abba a családba, el fogok távolodni tűlük. Számomra a család nem prioritás. A jó emberek azok!
Olvasd el korábbi posztom, ha jobban szeretnéd érteni, hogy miért jutottam erre a döntésre.
Szóval ez mind.... egyenlőre. A lista írása közben jutottak még dolgok eszembe, úgyhogy lehet, hogy jövök még majd egy ilyen listával. Addig is itt a nap dala.
A nap dala: Mamamoo - Paint me. Ez az új kedvencem. Egyszerűen imádom a dalszöveget. Kapcsold be a feliratot!
Ja és ne feledd: The harder you work, the luckier you get.
Klementina
