Moi! Mitä kuuluu?

Ha esetleg még mindig azon gondolkodsz, hogy hogyan mondják angolul a villanykapcsolót, sikerült rájönnöm.

Most, hogy ezt a dolgot kipipálhatjuk, beszélgessünk Finnországról. Yeey! Most, hogy már majdnem közel 4 hónapja itt élek, elég sok mindent tapasztaltam ahhoz, hogy egy átfogó képet kapjak, milyen is itt az élet.

Finnországról sok mindent hallani innen-onnan, talán a legnépszerűbb, hogy az oktatási rendszerük a legjobb a világon. Breaking News. Az. Már ez a négy hónap is elég volt ahhoz, hogy tisztán lássam, a finnek valamit nagyon jól csinálnak, és ezt a példát mindenkinek követnie kéne. Na most. Én nem azt mondom, hogy a finnek mindenben tökéletesek, but when it comes to the education system, they are really good. First, a tanárok nem csak úgy beesnek az utcáról. Mindenkinek, aki az oktatásban szeretne dolgozni, legalább mester képzése kell, hogy legyen. Ők igazán tudják, hogy mit csinálnak. A másik dolog a tisztelet, amit kapnak. Mindenki elismeri a tudásukat és tisztában vannak vele, hogy ők azok, akik a nap nagy részében foglalkoznak a gyerekekkel. Egész nap tudnám dícsérni a tanárokat, de most ez a poszt nem csak erről szól, úgyhogy inkább csak itt hagyok egy linket, amiben szépen összefoglalják, hogy mi is valójában az, amit jól csinálnak. Legyen csak annyi elég, hogy a hírnevük indokoltan ilyen jó.

A következő dolog, amire igen hamar rájöttem, hogy a finnek pontosak. Pontosan érkeznek. Mindig. Nem, bármire is gondolsz, nem! Akkor is pontosak. Joke aside, nem minden ilyen fekete-fehér, természetesen vannak szituációk, amikor előfordul, hogy késnek, de ezek legtöbbször akkor következnek be, amikor valami irányításukon kívül történik. Amikor csak rajtuk múlik, mindig időben érkeznek. Reggel tízre volt megbeszélve, hogy a mentorunk felvesz minket kocsival, mi 59-kor kisétáltunk az ajtón és ő akkor gurult be a kocsijával. Impressive. Mint megtudtam, már gyerekkoruk óta erre vannak nevelve mondván, hogy ne játszunk más idejével. Én abszolút egyetértek velük. A világnak sokkal pontosabbnak kéne lenni, mint amilyen. A tréningen összebarátkoztam egy francia lánnyal és ő azt mondta erről, hogy náluk ez teljesen másképp működik. Ha meghívnak este 6-ra vacsorára, akkor illő egy jó 15 percet késni mondván, hogy időt adnak a házigazdának a vendégek fogadásának felkészülésére. Mondjuk én nem értem, hogy miért nem elég az egész nap, hogy felkészüljenek, de ez van náluk, tiszteljük minden ország szokásait. A lényeg, jó, ha észben tartod, hogyha valami időpontot megbeszélsz egy finn nemzetiségűvel, akkor ne várasd meg, mert ő biztosan ott lesz a megbeszéltek szerint.

A következő dolog, amit érdekesnek találtam, hogy ők nem mondják a beszélgetéseik végén azokat az illendőségeket, amik nekünk teljesen természetesek. Mondom a példát. Ha találkozol egy pár éve nem látott volt osztálytársaddal, váltotok pár szót, de sietned kell pl a vonathoz, mit mondasz? 

"Örültem, hogy összefutottunk. Majd igyunk meg egy kávét valamikor, hogy tudjunk catch up-olni."

Legyünk őszinték! Még akkor is ezt mondjuk neki, ha tudjuk, hogy utána sosem fogunk actually ráírni a következő találkozásról érdeklődve. Itt Finnországban nem fogja neked ezt mondani, ha nem gondolja úgy. Ha ő tényleg találkozni akar majd veled a későbbiekben, akkor mondani fogja, viszont ezesetben számíts is rá, hogy a jövőben kapni fogsz tőle üzenetet. Ha nem akar, egyszerűen minden jót kíván és továbbáll. Mielőtt lebunkózzuk őket, gondoljunk bele, hogy igazából csak nem akar fals hitben ringatni. Szerintem tök menő, hogy nem beszélnek össze-vissza, respect for them!

Next. Oh my, this is a big one. Tudtátok, hogy a finnek a legnagyobb kávéfogyasztó nép a világon? Nem viccelek. Én Amerikára asszociáltam elsőnek, mivel minden sarkon ott a Starbucks, de nem. Egy évben egy fő átlagosan 12 kg "kahvi"-t fogyaszt. Az nagyon sok. Tudod, az mennyi?

Szóóóóóval, ennyi. Ez nagyon sok. Én szeretem a kávét, de ez már rengeteg mennyiségű fekete. Fun fact: Itt a gyerekek is kávéznak. Sőt, annyira nagy szokása van a kávéfogyasztásnak, hogy a munkahelyeken egyenesen kávészüneteket is tartanak, mint napi tevékenység. Továbbmenve, random az utcán is van, hogy belebotlottunk emberkékbe, akik osztogatták a feketét a járókelőknek, sőt a boltban is ki van téve a kis kávéfőző, előtte pár asztal kis székecskékkel, hogy chillezni is tudj. It's amazing. Szóval, ha nem tudod elképzelni a mindennapjaidat kávé nélkül, itt nagyon jól éreznéd magad. A kávé világnapja egyébként szeptember 29, és eredetileg a Japánoktól indult. In case you are wondering, a finnek után közvetlen ott van Norvégia, Izland és Dánia. Az USA csak a 25. helyen van, mi magyarok pedig a 41. helyet foglaljuk el. Érdekes volt látni, hogy a 100. Thailand. Next.

Mindenki beszél angolul! Oké, nyilván most állítom itt a valótlant nektek, mert nem minden egyes személy, viszont nagyon sokan ahhoz, hogy kényelmesen eléldegélj finn nyelvtudás nélkül. A boltban az eladó, a suliban a 10 éves kissrác, a szomszéd nénike és a havat elsöprő járműt vezető is. Jesszus, ennek van valami normális neve is vagy csak havat elsőprő jármű? Be right back.

Oké, maradunk ennél. Sooo, nekem nagyon tetszik az a tény, hogy bármikor odamehetek bárkihez magabiztosan, tudom, hogy megértik és készségesen segítenek. Ugyanis nem olyan hidegek a finnek, mint ahogy azt a hírnevük tartja. Although az igaz, hogy a mozgólépcsőn mindenki betartotta az íratlan szabályt a távolsággal kapcsolatban. Nagyon vicces volt látni. Next.

Ja, nincs next, ez az öt bőven elég lesz most, bár nagyon szívesen csinálok még egy hasonló posztot, mert több dolog van, amit érdekesnek találok még itt.

Remember: The harder you work, the luckier you get.

Klementina

Ui.: Ma nincs utóirat... valami volt eszembe még az előbb, hogy ideírom, de elfelejtettem. Noniin. Mit van mit tenni. 

Hola!

Szeretném még az elején leszögezni, hogy ez a poszt nem arról szól, hogy hogyan tanulj meg gyorsan és a legegyszerűbben. A szomorú valóság az, hogyha valamit szeretnénk elérni, akkor bele kell tennünk az effortot. A nyelvek tanulása is ilyen, úgyhogy nem tudok olyan módszerekkel szolgálni, amikkel egy hónap alatt megtanulsz angolul beszélni. Ha viszont hajlandó vagy effortot beletenni, akkor ez a poszt segíthet.

1. Címkézd ki az otthonod!

Az embernek muszáj sokszor látnia valamit ahhoz, hogy megjegyezze... legalábbis nekem. Minden tárgyat matricázz fel angolul, hogy amikor csak arra jársz, a szemed vethessen rá egy pillantást. Nincs kivétel. A szekrényajtón keresztül a fogkrémeden át a villanykapcsolóig mindent. Bármikor meglátsz egy kis címkét, mondd ki hangosan. Egy idő után meg fogod jegyezni. Hajrá!

Wait, hogy van a villanykapcsoló angolul? Damn it...

2. Hallgass Ted Talk-ot

Nem tudom, hogy közületek mennyien ismerik a Ted Talk oldalát, de basically a YouTube-on találod meg a vidiket. Körülbelül 15 perces előadásokról van szó a legkülönbözőbb témákban, úgyhogy mindenki talál magának megfelelőt. Nem baj, ha nem értesz mindent, a lényeg, hogy halljad a nyelvet, és ráadásként még művelődsz is. Win-win szituáció. Őszintén, azt is mondhattam volna, hogy nézz angolul beszélő YouTube-osokat, de akkor ugyanolyan lenne a bejegyzésem, mint a másik háromezer, ami ezt a témát fejtegeti... de amúgy nézz angolul beszélő YouTube-osokat, mert az is segít. Oké, next.

3. Tanuld meg a szavakat.

Hmm... Ezt most hogy írjam le úgy, hogy ne hangozzon túl semmilyen tanácsnak? A lényege ennek a pontnak, hogy le kell ülnünk, és meg kell tanulnunk a szavakat. Tudom, ez eléggé száraz és emészthetetlen dolog, de nincs annál rosszabb, amikor pakolod a mondatot össze and you are like...

"ööö... hogy is van? cons... iqau...cons...tine... cons... ööö... mondjad má'... izé... bazdmeg."

Szóval talán ez a legkevésbé élvezhető dolog, de meg kell csinálni, mert így fejlődünk.

4. Légy Önmagad legjobb barátja!

Hogy te milyen jó fej vagy! Használd ki, hogy ilyen faszagyereknek születtél, és oszd meg magaddal az összes dolgot, ami történik veled. Angolul persze. Tedd ezt csak gondolatban, de a haladók hangosan is tolhatják a sódert, végtérre is, csak a célnak kell, hogy a szemünk előtt lebegjen. Ha meg túl rossz vicceket mesélsz épp magadnak, akkor is még mindig leülhetsz meghallgatni egy Ted Talk-ot.

5. Találj valami motivációt!

Tuuudom, mindenki ezzel a szöveggel jön, de tényleg sokat segít. Anno még a Gangnam Style előtt, amikor én kezdtem az angolt, először egy dolog motivált, "Külföldre utazni". Bármilyen szomorú is ez a tény, én már nagyon kicsi korom óta tudtam, hogy valahol külföldön fogok élni, illetve, hogy nagyon sokat fogok utazni a világban. Ebből adódóan már akkor is volt annyi sütnivalóm, hogy tudjam, az angol az, ami a legtöbbet fog segíteni nekem ebben. Szóval ez mindig ott volt a szemem előtt. Később aztán megjelent az életemben egy jólfésült kisgyerek, aki énekelgetett, táncolgatott és mindig dobálta a haját jobbra. Onnantól kezdve már az is egy motiváció volt, hogy megértsem, amit ő mond. Te jó ég, ha visszagondolok, hogy mennyi interjút néztem én meg vele... Jesszus. Viszont, a mai napig vannak olyan mondatok, amiket, ha kimondok, a fülemben hallom, ahogy mondja. Szóval lényeg a lényeg, találd meg, hogy miért akarsz megtanulni angolul, és vedd elő azokon a napokon, amikor már kilencvenedjére olvasod azt a rohadt szót, DE MÉG MINDIG NEM JUT ESZEDBE, HOGY MI AZ ISTENT JELENT!!!!!!!

HOGY MONDJÁK AZT A SZÓT, HOGY VILLANYKAPCSOLÓ??????

6. Tanulj nyelvtant!

Nekem pl semleges érzéseim vannak az angol nyelvtanával kapcsolatban, de tudom, hogy sokan nem szeretik, mert hogy nem fun. Értem én, 12 van belőle és a hátunkra se kívánjuk. Nos, annak ellenére, hogy nagyon élvezem, amilyen mondatokat összepakolgatnak az Angliába éppen most érkező emberkék, azért meg kell mondjam, sokkal komolyabban vesznek bárhol, ha elejtesz egy have been-es mondatot.... hmm... nem tudom, mi ez a fétisem a have been-es mondatokkal, de mindig ezeket emlegetem.

Aszongya nekem a 11 éves kislány "I have been listening to BTS for a year now". Én meg el vagyok ájulva, hogy have been-es mondatot használ. Rá tíz percre meg közli velem "I'm half British" ...

Na nevermind, szerintem tök menő, ha valaki szépen használja a nyelvtant. Lehet, hogy csak én vagyok vele így, de ezek az én tanácsaim, szóval take it and run.

7. Legyenek barátaid rajtad kívül is!

Altough I am sure you are a really great company to yourself, azért azt is ajánlom, hogy keress angolul beszélő nem magyarokat. Azért mondom, hogy nem magyarokat, mert ha már beszél magyarul, meg lesz az a luxusotok, hogy lefordítsa neked a dolgokat, ha nem érted. Ha viszont csak az angol az egyetlen nyelv, amin megértitek egymást, nem lesz más lehetőséged, mint kiszenvedni magadból, hogy hogyan is értesd meg a másikkal, a kovalens kötés ugyan igen érdekes egy téma, de te éppen próbálnál egy olyan oldalt találni, ahol a kürtőskalács receptje érthetően van leírva.... igen, csak az az egy indokom van arra, hogy a kürtőskalácsot említsem, mert én eddig még egy épkézláb fordítást nem találtam rá. Next.

8. Utazz!

Ja, ennyi a lényege. Menj minden felé a világban és csillogtasd meg mindenkinek a tudásod. Nem lényeg, hogy még nem használsz have been-es mondatokat, csak menj és beszélgess, hallgatózz, hogy mások hogy beszélnek és szívd magadba a nyelvet, mint egy szivacs. Ennek a pontnak csodálatos mellékhatásai vannak, amiket majd egy későbbi posztban fogok részletezni, de egyenlőre most csak annyit mondok, hogy indulj el! Ez a poszt amúgy is indokolatlanul hosszú már.

9. Olvass!

Ezt már főleg azoknak ajánlom, akik familiar-ek a nyelvtannal és szókincsüket szeretnék bővíteni. A könyv egy olyan dolog, ahol szeretnek felettébb fancy-nek hallatszani, ezért különfélébbnél különfélébb szavakat pakolgatnak egymás mellé. Na ezt jól megaszontam. Mindegy, lényeg, hogy az olvasás nagyon sokat tud fejleszteni az angolodon és még egy izgi történetet is kapsz hozzá. Again, win-win szituáció. Ha nem akarsz egyből könyvvel kezdeni, ajánlom a Wattpadot fanfiction-ökhöz.

10. Élj a nyelvben!

Ez a tippem talán az összefogója az összesnek, amit eddig írtam.... Jesszus, lehet, hogy elég lett volna csak ezt az egyet leírni azt jónapot? Damn it. A lényege a leglényegesebb lényegnek, hogy vedd magad körül a nyelvvel. Hallgasd, beszéld, írd, olvasd, sétáltasd, és csinálj vele mindent folyamatosan. Bármikor bármit keresel az interneten, használj angol oldalakat. Bármit nézel, csak eredeti nyelven tedd felirattal, bármit csinálsz is az interneten, mindenhol csak angolul tedd. Még talán addig is elmegyek, hogy a nagyidnak is angolul küldj sms-t, hogy mikor érkeztek a megbeszélt vasárnapi ebédre. Élj a nyelvben, válj a nyelvvé! Túl sok? Oké, abbahagytam. I just really like this language.

Arra a kérdésre pedig, hogy az amerikai vagy a brit angolt tanuld-e, a válaszom: whatever! Mindenki érteni fogja whether you use the word "bin" or "trash". Csak kezdj el tanulni, ez nem egy olyan dolog, ami miatt aggódnod kell majd a későbbiekben... legalábbis az én tapasztalataim alapján.

Sooo, remélem tudtam valamennyit segíteni, és tanulni fogsz angolul, mert let's be real here for a second, shall we? Angol nélkül ma már igen nehezen boldogul az ember. Akár tetszik nekünk ez, akár nem, ez van. Bárhova mész, az első nyelv, amin hozzádszólnak, amint megtudják, hogy nem helyi vagy, az angol. These are facts!

Ennyi lett volna mára, jó tanulást, viszont garanciát nem vállalok, hogy minden tanácsom beválik, mert azért mégse felejtsük el, hogy egy olyan valaki írta ezt a posztot, aki még azt sem tudja, hogy a villanykapcsoló hogy van angolul.

 더 열심히 일하면 할수록 더 운이 좋아진다.

Klementina

Ui.: A hármas pontban a consequence (következmény) szóra próbáltam meg ilyen "művelten" emlékezni. Az ötös pontban pedig természetesen Justin Bieberről beszéltem. Stan the legend. Thanks.

Ui2.: A Spotify-on tök jó podcastek vannak, ahol mindenféle témákról beszélgetnek. Ajánlom azokat hallgatni, amikor szeretnéd, hogy valami zümmögjön a háttérben. Nem baj, ha nem teljesen figyelsz arra, amit mondanak, az is rengeteget számít, hogy csak a háttérben megy.

Well, hello mindenki!

Azért, mert vannak szavak, amik hamarabb a számra jönnek angolul, mint magyarul. Köszönöm a figyelmet!

Joke aside, ez tényleg így van.

2016. november 8-án költöztem ki Angliába. Szerencsére már volt alkalmam korábban is kint lakni egy rövidebb ideig, így tudtam, hogy mire számítsak az akcentusok terén. Azt mondják, hogy vigyázzunk a skót akcentussal, mert kifoghat rajtunk. Itt jegyezném meg, hogy én legelsőnek a skót fickót értettem meg, míg az angolokat csak 2 hónap után.

Szóval mikorra már végleg kiköltöztem, volt egy masszív 10 év angoltanulás mögöttem, ami nagyon jól jött. Én gyerekkorom óta éreztem magamban a hajtást, hogy megtanuljak angolul. Olyan alap volt ez nekem, mint a biciklizés. Így hát amikor csak lehetőségem volt, azon dolgoztam, hogy fejlődjek. (A következő posztomban adok pár tippet, hogy miként fejlődhetsz te is.) Fura így belegondolni, de sokkal nagyobb kitartásom volt gyerekként, mint most. Lényeg a lényeg, az angol nyelv volt az életem... igazából még most is. Miután kiköltöztem, nagyon élveztem, hogy mindenhol, mindenkivel angolul kell kommunikálnom. Elvégre is, egy idegen nyelven beszélni menő. A szó legnemesebb értelmében. Amikor baristaként dolgoztam, rengeteg emberrel beszélgettem napi szinten, és igen hamar eljutottam egy olyan szintre, amikor már otthon is, tudtomon kívül angol szavakat kezdtem belepakolgatni a magyar mondataimba. Például egyik kedvenc szavam a "busy" (bizi). Magyarul ez annyit tesz, "elfoglalt". Nekem sokkal egyszerűbb volt kimondani azt, hogy "Busy vagyok", mint azt, hogy "Elfoglalt vagyok". És így tovább, és így tovább. Egy idő után naponta olyan sokszor használtam bizonyos szavakat angolul, hogy már teljesen természetessé vált, hogy a magyar mondatba is azt a szót teszem.

Ez után egy teljesen másik szintre emelve a dolgokat, már az angol szavakat kezdtem ragozni magyarul.

"Igen, tegnap elmentem a shop-ba és vettem... mi is az magyarul...? Carrot-öt."

Wow, magamat idézem. Ez már egy whole new level!

Egyszerűen a shop szót már annyival többször használtam, mint a bolt szót, hogy hamarabb a számra jön. Persze mindenképp szót kell azokról az emberekről ejtenem, akik ilyenkor azt hiszik, hogy csak show off-olok az angol tudásommal, viszont nem fogok elnézést kérni valami miatt, ami természetesen alakult ki, és egyáltalán nem tehetek róla. Remélem, hogy vannak olyanok köztetek, akik tudják, hogy miről beszélek és értik a helyzetemet.

Hunglish-t hallgatni kívülről nagyon fura, és akkor még ne is kezdjem, hogy mi történik, ha bejön a képbe még egy harmadik vagy egy negyedik nyelv is. Az én estemben ez a koreai és a finn, mivel korea boo vagyok, és érthetően mivel egy évig Finnben lakom.

"Ahw, 대박, kiitos, it means a lot." (Ahw de jó, köszönöm, sokat jelent.)

Azoknak, akik csak értetlenül olvasták soraim, és az jutott eszükbe közben, hogy "What's wrong with this girl?", arra kérem őket, hogy legyenek kicsit megértőbbek és nyitottabbak a Hunglish-ül beszélők felé, mert biztosan mondhatom, hogy nem azért csináljuk, hogy az angolt kevésbé beszélő társaink felé tiszteletlenek legyünk. Ez egyszerűen csak kialakul és nincs mit tenni nagyon ellene... Talán blogírásba foghatunk, hogy minél több szót megtartsunk a magyar szótárunkból... de aztán meg arról írok, hogy Hunglish-ül beszélek... seems like ez egy ördögi kör.

Anyway, all in all, Hunglish-ül beszélni nem bűn, és amúgy nem mellesleg én baromira élvezem.

Remember "The harder you work, the luckier you get!"

Klementina

Ui.: Ezen a képen sírtam, ezt látnotok kell. Aszongya "Van apród?". Nem bííírom.

Well, hello mindenki!

A nevem Klementina és rájöttem valamire.

Az életben senki nem találta ki az életét egészen. (uh, ez angolul jobban hangzik...)  Én sem. Itt vagyok 23 évesen, Finnországban. Kevesebb, mint egy hónap múlva betöltöm a 24-et, és most világosodott meg bennem ez a dolog. Lövésem sincs, hogy mit kezdek az életemmel. Csak én érzem így? Ha azok között a szerencsések között vagy, akik már 5 éves koruk óta tudják, hogy mik szeretnének lenni, nagyon örülök neked, komolyan. Way to go! Viszont azt tapasztaltam szerény kis 23 évem alatt, hogy a legtöbb embernek még ötlete sincs erről.

Jelenleg Finnországban önkénteskedem az EVS programon keresztül. Ez a program lehetőséget nyújt sok fiatal számára, hogy egy másik országba elutazva, valami változást hozzon az ott élő emberek életébe. (Katt ide több infóért.) Ez egy nagyszerű lehetőség, ha engem kérdezel és szerencsésnek érzem magam, hogy itt lehetek. Bár, a szerencséről is vannak gondolataim, de talán arról majd egy másik posztban.

Szóval itt vagyok kint, és próbálom kitalálni az életem. Ez egy nagyon hosszú folyamat. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én minden nap felteszem magamnak a kérdést 'What am I doing with my life?'. (Mit csinálok az életemmel?). Persze legtöbbször csak viccesen, amikor valami épp nem úgy sikerül, ahogy elterveztem. Aztán tegnap néztem Gavin Leatherwood Instagram sztoriját és egy kérdésre adott 16 másodperces válasza rátapintott valamire a kis lelkemben, s lőn világosság. A kérdező pontosan ezt a kérdést tette fel neki, miszerint mit tanácsol annak, aki nem tudja, hogy mit csináljon az életben. Gavin nemes egyszerűséggel azt mondta, hogy "Just do something, start doing anything, something. Don't just sit and wait, actually do something and see if you like it." Ami magyarul annyit tesz, hogy "Csak csinálj valamit, kezdj el bármit, valamit. Ne csak ülj és várj, valóban csinálj is valamit és meglátod, hogy tetszik-e." Nos, Gavin semmi újat nem mondott, amit már ne hallottam volna. Viszont, volt már olyan, hogy valami gondolat csak azért inspirált, mert egy bizonyos ember szájából hangzott el? Hogy amikor az a személy mondja, akkor teljesen azonosulni tudsz vele, pedig valójában már korábban másik 15 ember szájából is hallottad ugyanezt. Now, don't get me wrong, jelenleg (még) semmi érzésem nincs e fiú iránt, viszont azokkal az üzenetekkel, amiket ő képvisel, teljes mértékben tudok azonosulni. Követem már őt egy ideje, és mondhatni, hogy napi szinten fel-fel ugrik a neve és azt hiszem, hogy ez az idő volt az, ami miatt ezt az egyszerű üzenetet ilyen nagy inspirációként éltem meg.

Szóval! Arra jutottam, nem eszem magam tovább amiatt, hogy halvány lilám sincs, hogy merre tartok az életemmel. Inkább csak belekapaszkodok abba a tanulmányba - ami természetesen brit volt - hogy egy emberről meg lehet mondani, hogy mivel szeretne igazán foglalkozni felnőtt korában, ha megvizsgáljuk, hogy 7 és 11 éves kora között mik érdekelték. Ha emlékezetem nem csal, mivel már nagyon rég olvastam ezt a cikket... talán 7 és 11 volt... A lényeg, hogy ebbe és Gavin jó tanácsába belekapaszkodva, visszaemlékeztem, hogy én miket csináltam ebben a koromban. Nos, a következő listát sikerült összehoznom:

• Napló és vers írás
• High School Musical dalok éneklése
• Táncolás a nagy szobában

A High School Musicalt imádtam, de kétlem, hogy az a szint, amit én akkoriban hoztam, elég lenne egy énekesi karrier kezdetéhez. Sajnos a hátammögött hagyott évek is ezt igazolták. Az énektudásom egészen addig állja meg a helyét, amíg a BTS koreai dalszövegeit mormolom az orrom alatt vagy épp teljesen megfeledkezve önmagamról, ugrálva a nappali közepén ordibálom a dalszöveget. Asszem, ebből nem lesz egy nagy karrier. A táncolást a mai napig imádom, és minden nap sikerül meggyőznöm magam, hogy nem baj az, hogy 23 évesen akarom elkezdeni a táncosi karriert, ha belefektetem az energiát, menni fog. Aztán minden másnap pedig sikerül lebeszélnem magam a dologról. Nem tudom, ez a tánc egy mumus egyenlőre. Így hát mindent számba véve, maradt az írás.

Igen, már anno is mindent papírra véstem, miért ne tehetném meg ezt most is?

És hát így jutottunk el oda, hogy most itt ülök, és írok. Nagyon sok mondani valóm van. Nagggggyyon sok! Például most így hirtelen az, hogy "és"-sel nem kezdünk mondatot, de aztán eszembe jut, hogy ez az én blogom és azt csinálok, amit akarok. All in all, szeretném itt kiírni magamból a gondolataimat, a véleményem dolgokról. Megosztani a tapasztalataimat, amit utazásaim és külföldi életem során szereztem. Ja igen, mert hogy én 2 évig Angliában éltem már és most itt ez az egy év Finland. Fiatal korom ellenére sok mindent láttam és tapasztaltam már és ezeket szeretném megosztani a világgal... pontosabban mindazokkal, akik beszélik e csodás nyelvünket. Mondjuk most, hogy így gondolkodom, lehet, hogy később majd angolul is posztolok a magyar bejegyzések mellett. Hmm... Nem is rossz ötlet.

Szóval itt tartunk most. Muszáj visszaszoknom a magyar nyelv használatához, mert félek, hogyha így haladok, 10 év múlva már csak akcentussal beszélem a magyart.

Oh, majdnem elfelejtettem. Itt van Gavin Insta oldala, ha gondoljátok, kövessétek. Nagyon egyedi módon posztolja a sztorijait, érdemes hallgatni. Ja, Gavin egy színész amúgy.

Mindenkinek produktív napot kívánok és had zárjam kedvenc mondatommal gondolataim.

The harder you work, the luckier you get!

Klementina

Ui.: Itt hagyok egy képet magamról, mert words on the street, ez fontos... E remekmű '18 szeptember elsején készült, azóta is dagad a mellem, hogy milyen tehetséges vagyok szelfikészítésben! További csodás képekért kövess be instán @imklementina