Well, hello mindenki!

A nevem Klementina és rájöttem valamire.

Az életben senki nem találta ki az életét egészen. (uh, ez angolul jobban hangzik...)  Én sem. Itt vagyok 23 évesen, Finnországban. Kevesebb, mint egy hónap múlva betöltöm a 24-et, és most világosodott meg bennem ez a dolog. Lövésem sincs, hogy mit kezdek az életemmel. Csak én érzem így? Ha azok között a szerencsések között vagy, akik már 5 éves koruk óta tudják, hogy mik szeretnének lenni, nagyon örülök neked, komolyan. Way to go! Viszont azt tapasztaltam szerény kis 23 évem alatt, hogy a legtöbb embernek még ötlete sincs erről.

Jelenleg Finnországban önkénteskedem az EVS programon keresztül. Ez a program lehetőséget nyújt sok fiatal számára, hogy egy másik országba elutazva, valami változást hozzon az ott élő emberek életébe. (Katt ide több infóért.) Ez egy nagyszerű lehetőség, ha engem kérdezel és szerencsésnek érzem magam, hogy itt lehetek. Bár, a szerencséről is vannak gondolataim, de talán arról majd egy másik posztban.

Szóval itt vagyok kint, és próbálom kitalálni az életem. Ez egy nagyon hosszú folyamat. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én minden nap felteszem magamnak a kérdést 'What am I doing with my life?'. (Mit csinálok az életemmel?). Persze legtöbbször csak viccesen, amikor valami épp nem úgy sikerül, ahogy elterveztem. Aztán tegnap néztem Gavin Leatherwood Instagram sztoriját és egy kérdésre adott 16 másodperces válasza rátapintott valamire a kis lelkemben, s lőn világosság. A kérdező pontosan ezt a kérdést tette fel neki, miszerint mit tanácsol annak, aki nem tudja, hogy mit csináljon az életben. Gavin nemes egyszerűséggel azt mondta, hogy "Just do something, start doing anything, something. Don't just sit and wait, actually do something and see if you like it." Ami magyarul annyit tesz, hogy "Csak csinálj valamit, kezdj el bármit, valamit. Ne csak ülj és várj, valóban csinálj is valamit és meglátod, hogy tetszik-e." Nos, Gavin semmi újat nem mondott, amit már ne hallottam volna. Viszont, volt már olyan, hogy valami gondolat csak azért inspirált, mert egy bizonyos ember szájából hangzott el? Hogy amikor az a személy mondja, akkor teljesen azonosulni tudsz vele, pedig valójában már korábban másik 15 ember szájából is hallottad ugyanezt. Now, don't get me wrong, jelenleg (még) semmi érzésem nincs e fiú iránt, viszont azokkal az üzenetekkel, amiket ő képvisel, teljes mértékben tudok azonosulni. Követem már őt egy ideje, és mondhatni, hogy napi szinten fel-fel ugrik a neve és azt hiszem, hogy ez az idő volt az, ami miatt ezt az egyszerű üzenetet ilyen nagy inspirációként éltem meg.

Szóval! Arra jutottam, nem eszem magam tovább amiatt, hogy halvány lilám sincs, hogy merre tartok az életemmel. Inkább csak belekapaszkodok abba a tanulmányba - ami természetesen brit volt - hogy egy emberről meg lehet mondani, hogy mivel szeretne igazán foglalkozni felnőtt korában, ha megvizsgáljuk, hogy 7 és 11 éves kora között mik érdekelték. Ha emlékezetem nem csal, mivel már nagyon rég olvastam ezt a cikket... talán 7 és 11 volt... A lényeg, hogy ebbe és Gavin jó tanácsába belekapaszkodva, visszaemlékeztem, hogy én miket csináltam ebben a koromban. Nos, a következő listát sikerült összehoznom:

• Napló és vers írás
• High School Musical dalok éneklése
• Táncolás a nagy szobában

A High School Musicalt imádtam, de kétlem, hogy az a szint, amit én akkoriban hoztam, elég lenne egy énekesi karrier kezdetéhez. Sajnos a hátammögött hagyott évek is ezt igazolták. Az énektudásom egészen addig állja meg a helyét, amíg a BTS koreai dalszövegeit mormolom az orrom alatt vagy épp teljesen megfeledkezve önmagamról, ugrálva a nappali közepén ordibálom a dalszöveget. Asszem, ebből nem lesz egy nagy karrier. A táncolást a mai napig imádom, és minden nap sikerül meggyőznöm magam, hogy nem baj az, hogy 23 évesen akarom elkezdeni a táncosi karriert, ha belefektetem az energiát, menni fog. Aztán minden másnap pedig sikerül lebeszélnem magam a dologról. Nem tudom, ez a tánc egy mumus egyenlőre. Így hát mindent számba véve, maradt az írás.

Igen, már anno is mindent papírra véstem, miért ne tehetném meg ezt most is?

És hát így jutottunk el oda, hogy most itt ülök, és írok. Nagyon sok mondani valóm van. Nagggggyyon sok! Például most így hirtelen az, hogy "és"-sel nem kezdünk mondatot, de aztán eszembe jut, hogy ez az én blogom és azt csinálok, amit akarok. All in all, szeretném itt kiírni magamból a gondolataimat, a véleményem dolgokról. Megosztani a tapasztalataimat, amit utazásaim és külföldi életem során szereztem. Ja igen, mert hogy én 2 évig Angliában éltem már és most itt ez az egy év Finland. Fiatal korom ellenére sok mindent láttam és tapasztaltam már és ezeket szeretném megosztani a világgal... pontosabban mindazokkal, akik beszélik e csodás nyelvünket. Mondjuk most, hogy így gondolkodom, lehet, hogy később majd angolul is posztolok a magyar bejegyzések mellett. Hmm... Nem is rossz ötlet.

Szóval itt tartunk most. Muszáj visszaszoknom a magyar nyelv használatához, mert félek, hogyha így haladok, 10 év múlva már csak akcentussal beszélem a magyart.

Oh, majdnem elfelejtettem. Itt van Gavin Insta oldala, ha gondoljátok, kövessétek. Nagyon egyedi módon posztolja a sztorijait, érdemes hallgatni. Ja, Gavin egy színész amúgy.

Mindenkinek produktív napot kívánok és had zárjam kedvenc mondatommal gondolataim.

The harder you work, the luckier you get!

Klementina

Ui.: Itt hagyok egy képet magamról, mert words on the street, ez fontos... E remekmű '18 szeptember elsején készült, azóta is dagad a mellem, hogy milyen tehetséges vagyok szelfikészítésben! További csodás képekért kövess be instán @imklementina